I believe I can fly...we did it

Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a családot és barátainkat Magyarországon. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan hidaljuk át azt a kis 1000 km-es problémát, München és a szülővárosom között. Másfél hónapja, amikor az utazás formáján gondolkoztunk, én még nagyon az autó felé hajlottam, Stefan pedig a repülés mellett volt. Az egyetlen dolog amitől féltem, hogy lekéssük a gépet, nem tudunk ott lenni időben, kapkodni kell, üvölt a gyerek, pánik, áááááá. A második gondolatom pedig az volt, hogyan is fogom én Liam sok cuccát a repülőn elszállítani (gyerekülés, babakocsi, stb..) Akkoriban volt nehézségem a szoptatással is, szóval én úgy gondoltam, hogy csak mindent bedobálunk az autóba és mindenféle határidőtől mentesen útba vesszük Magyarországot. Na persze...tévedtem. Nagyon hosszú az út, Liam még mindig két óránként eszik és nem utolsó sorban nem tesz jót a gerincének, ha ilyen hosszú ideig van a gyerekülésben. Még a felsorolt ésszerű tények ellenére is én már beszerveztem Apukámat, hogy Ő majd kijön vonattal Münchenbe és együtt visszavezetünk kis hazánkba (Stefan nem tudott sajnos velünk tartani a munkája miatt).

A nagy szervezkedésemből az lett, hogy két nappal később lefoglaltam a repülőjegyet magunknak. 

Édesapám kapott kölcsönbe gyerekülést és babaágyat, majd Anyósomék felajánlották, hogy velünk tartanak és segítenek az odaúton. Nagyszerű. A dolog már csak akkor lett majdnem tökéletes, amikor Stefan egy üzleti út miatt szintén azon a napon repült Bécsbe, tehát együtt mentünk a reptérre és csak ott váltak szét útjaink különböző kapukhoz. Nagyon jó ötlet volt Stefan szüleitől hogy csatlakoztak és segítettek nekünk, sokkal nyugodtabb voltam. Ezúton is ezer hála és köszönet nekik. 

Az odaúton Liam nagyon jól viselkedett. Felszállás előtt elaludt és egészen a leszállás megkezdéséig szunyúkált, majd egy kicsit nyűglődött, de gondolom csak a nyomáskülönbség miatt. A visszaúton már nagy önbizalommal és problémamentesen repültünk azt leszámítva, hogy most fel-és leszállás előtt is 10 percet üvöltött. Láttam, ahogyan az utasok pánikszerűen kutatnak a fülhallgatójuk után. Nem utolsó sorban, pedig hatalmas meglepetés volt számomra, hogy a budapesti repülőtéren mennyire bababarátok. Nagyon jó helyet kaptunk a repülőn, nem kellett sorba állni a biztonsági ellenőrzésnél és beszállásnál is mi voltunk az elsők. Csak a vörös szőnyeget hiányoltam, de majd legközelebb, haha. 

Már alig várjuk a következő utunkat.

Liam segít pakolni/ My little helper

A szivárványon túl/ Somewhere over the rainbow

We've decided to visit our family and friends in Hungary. Somehow we just had to find a solution for the 1000km between Munich and my hometown. One and a half months ago when we had our major discusson on the possible vehicles to travel with, I was pro car and Stefan was pro plane. My only fear was about flying is that what if we miss the plane? My second thought was, how am I ever gonna pack all his stuff (car seat, buggy, etc..)? At that time I also had difficulties with breastfeedig and I thought we can just throw everything into the car and head to Hungary without stressing about the time. I was wrong. It is a really long drive, Liam still eats like every two hours, it's not good for his spine to sit in the car seat for too long, etc...Even all these really logical points I was still organizing my Dad's travel to Munich, than we can drive back together to Hungary, so I don't have to do the whole driving alone (Stefan could not come unfortunately because of work). Two days later I booked the flight to Hungary...

My Dad organized a car seat and a crib for Liam and my Parents-in-law offered to join for the way to Budapest, so they can help. Wonderful. It got even better when Stefan had to go to Vienna on the same day, so we all went to the Airport together, but ended up at different gates. It was a really good idea from Stefan's parents to join, they helped a lot and I also felt more confident. Thank you!

On the way to Budapest, Liam was a really good boy. He fell asleep before takeoff and was only complaining a bit when we started landing (I guess he had to pop his ears). On our way back we did everything alone and I have to say it was easy-peasy. At Budapest Airport we didn't even have to queue up for security control, we've got a really good seat, the one next to us was free, and we got priority boarding as well. I was only missing the red carpet, haha...

Liam started to cry before takeoff. It was this really loud and strong crying, but it took me only 10 minutes to calm him and then he fell asleep. I've seen that suddenly people were looking for their headphones... Before descent he started panicking and screaming again, but it also lasted for 10 minutes. 

We can't wait for our next trip.

Someone changed our Kid during the night

Csak viccelek persze, de hétfő óta úgy érzem, hogy egy másik gyerekünk van. Őszintén szólva az elmúlt két hét elég mozgalmas volt. Sokat van napközben ébren, ami nem baj, csak ezáltal több az esély arra, hogy nyűgös legyen. A szoptatás is egy rémálom volt. Láttam rajta, hogy éhes de kb. két perc után megunta és elkezdett sírni. Próbáltam megnyugtatni, majd megint a mellemre tenni, de nem sok sikerrel. 

A babakocsiban csak ordított, szóval két hete úgy megyünk mindenhova, hogy ő a kenguruban utazik. Hála az égnek az mindig működik. Szeret nézelődni és néha belealszik, aztán én elkezdek beszélni és arra általában megint felébred. Én is nagyon szeretem, csak minden egyes alkalommal ruhát kell cseréljek amikor feljövünk a negyedikre, ugyanis 8 kg a "kisfiú". Tulajdonképpen egy 6-7 hónapos baba súlyát és magasságát már megütötte. 

Nem nagyon hittem el még a múlt héten, hogy a három hónappal megint egy nagy ugrás jön, de tényleg. Annyival nyugodtabb és olyan jól elszórakoztatja magát akár egy óráig is. Már elkezdett fogni is, de a legnagyobb kedvenc még mindig az, hogy megpróbálja az öklét a szájába gyömöszölni. 

A legújabb pedig ( kb. 2 hete), hogy nem szereti a cumit. Egyszerűen kiköpi. Próbálom mikor nyugodt, mikor nyöszörög, alvás előtt, alvás után, evés előtt, stb., de nem kell neki. Egy részről örülök neki, persze néha azért jó lenne megnyugtatni a cumival, de neki csak az ökle kell.

A másik fantasztikus hír pedig, hogy este már csak egyszer ébred fel enni. Soha nem panaszkodtam Liam éjszakai alvásával kapcsolatban (kivéve az állathangokat az elején), mert jó alvó összességében. Egyszer fordult elő, hogy nem tudott visszaaludni és akkor egy óráig mászkáltunk vele a lakásban mire végre megint elszenderedett. Nem voltak álmatlan éjszakáink a sírások miatt. Szóval a menetrend a következő: Liam 19:00 órakor elalszik az esetek nagy részében egyedül (70%) és a következő "etap" az hajnali 3:30-kor van, majd általában 6:30-7:00-kor kelünk együtt.Hurrá :-) Napközben viszont nagyon nem megy az alvás. Amit már írtam is, hogy nem tud fél óránál többet egyhuzamban aludni. Tegnap megpróbáltam becsapni, hogy lerakom a kiságyába aludni, behúztam a függönyöket, mintha az esti ceremóniához készülődnénk, de nem sikerült. 35 perc múlva ébren volt megint. Délutánonként néha emiatt nagyon nyűgös és lehet rajta látni, hogy totál kimerült. Borzasztóan kíváncsi és persze aki sokat alszik, az sokmindenről lemarad. Én nem bánom, hogy nappal kicsit nyűgösebb, ha este ilyen jól tud aludni. 

Nehéz elhinni, hogy 3 hónapja még a pocakomban volt/ Hard to imagine, that 3 months ago he was still in my  tummy

Prof. Dr. Liam 

A legújabb kedvenc képem róla/ My new favorite photo of him

Just kidding of course, but since monday it really feels like we have a different child. Honestly the last two weeks were quite difficult. He is awake a lot (which is good), but he was also complaining a lot. It was a week, when breastfeeding felt like the last thing I would wanna do. He was hungry, but he couldn't eat because of the excitement. I tried to calm him first and then quickly put him on my breast, but after two minutes he started to scream and just didn't want it at all.

He didn't like the buggy, so if we went out he was in the carrier all the time. Thank God it worked, actually it always works. He just loves to look around and enjoys seeing a bit more from the world. I also like the carrier, even though I had to change my clothes every time when we got up to the 4th floor, because I was sweating. He is 8kg!!!!! He basically has the weight and the height of a 6-7 months old baby.

I didn't believe it before, that it's really a big jump in their life, becoming three months old, but it is true. He is calmer and can entertain himself for 40-60 minutes, without complaining. He started grabbing things, but the all time favorite is still his hand.

Ohh I forget to tell, that he doesn't take the dummy anymore. I tried when he had good mood, bad mood, before sleeping, after sleeping, before eating, etc. No, he only licks his fist. I'm of course happy about it, but honestly sometimes it would be good just calming him by giving him a dummy.

The other fantastic news are the nights. I was never complaining about the sleeping of Liam, because it was quite easy (except for the animal noises at the beginning). I think it happened once, when he couldn't go back to sleep, so we were walking around the apartment for an hour. We haven't had sleepless nights because of crying. So the scedule now, that he goes to bed around 7:00 pm and can fall asleep alone (70%) and the next time he gets hungry is at 3:30 am and then we wake up at 6:30-7:00 am. Hurray :-) On the other hand, he has difficulties during the day. He can't sleep more than 30 minutes in one row. I tried yesterday closing the curtains and all the bedtime ceremonies, maybe I can trick him...No, he woke up after 35 minutes. Of course he is so exhausted around 4:00 pm and not always easy to handle. He is a really curious kid, but honestly I don't mind having some difficult afternoons, it he can sleep so good during the night.