Nagypapa

Az elmúlt hét legnagyobb attrakciója volt, hogy Apukám eljött meglátogatni minket.

 A másik nagy attrakció pedig, hogy Liam egy nagyon nehéz csütörtöki nap óta sokkal nyugodtabb és türelmesebb és könnyebben megnyugtatja magát. Ez két hete történt, amikor is délután öt órakor elkezdett nagyon nyűgös lenni és csak sírt és sírt. Ahogy abbahagytam a fel-alá járkálást vele, egyből rákezdett megint. Ez így ment egészen este tízig és közben csak kétszer szenderedett el véletlenül 10 perce ( akkor gyorsan elmentem WC-re és ettem). Szerencsétlenségemre aznap Stefan üzleti úton volt és lekéste a repülőt vissza Münchenbe, tehát nyolc óra helyett, hajnali egykor ért haza. Liam a hangskálája tetején, én meg valahol a végső elkeseredés szélén persze elsírtam magam a telefonban...Stefan másnap itthon maradt velünk. Mondanom sem kell, hogy soha még olyan jól nem viselkedett mint aznap és azóta is hozza ezt a formáját. Valószínű egy növekedési fázison ment keresztül, mert akkor volt hat hetes és azt nagy "vízválasztónak" mondják.  

Annyira nagyfiú már. Sokkal többet van ébren, sokkal jobban reagál mindenre, lehet vele már "beszélgetni" és ő is csak mondja és mondja. Sírás helyett gőgicsél és próbálgatja a hangját. Vettem neki egy játszó trapézt és azt is nagyon élvezi. Olyan jó nézni, hogy így "elszórakoztatja" magát. Felfedezte a kezeit is, a legújabb az, hogy amikor hason fekszik nyalogatja az öklét és beszélget vele. Biztosan mikrofonnak nézi, de azért amikor már úgy fel van ázva a keze, mint aki két órát a kádban töltött, akkor azért odaadom neki a cumiját...Haha, csak vicc persze.

Továbbra is irgalmatlan iramban nő. Már az összes 56-s méretű ruháját ki kellett selejteznem és a 62-esek 70%-a is feszül rajta. Nehéz elhinni, hogy hét hete még a pocakomban volt. 

Visszatérve Apukám látogatására. Nagyon jól sikerült. Liam  rengetegett mosolygott rá és élvezte, hogy Nagypapi kényezteti. Még bébiszitterkedett is, amíg én kontrollon voltam a Nőgyógyásznál, ők lent sétáltak. Akkor történt meg az első nyilvános helyen szoptatás is. A belvárosban voltunk és persze nekem várni kellett az orvosnál, tovább tartott mint gondoltam és Liam megéhezett mire végeztem. Bevetettük magunkat egy Starbucks-ba, ahol persze egyetlen egy szabad hely volt, majdnem a pultnál. Jobban ment, mint gondoltam. Én is nyugodt voltam és Liam is szuperül viselkedett. Utána a következő napi nagy sétánkon Nagypapival egy parkban a padon etettem meg. Ez a feladat is kipipálva.  

The Noise

Nem meséltem még Liam alvási szokásairól. Egyszóval: hangos! Már a kórházban is mindig nevetett a szobatársam Liam „nyikorgásán”. Az első héttől kezdve, éjfél után elkezdett egy bizonyos hangot adni, ami leginkább egy Velociraptoréhoz hasonlított. Mire megszoktam már a lármát éjszakánként, addigra átváltott és a mostani az egy kecskéhez hasonlít. Ezt nem csak esténként csinálja, hanem napközben is. Tegnap például nem tudtam elaludni, mert az egyik oldalamon Liam „mekegett”, a másik oldalon pedig a náthás Stefan horkolt kegyetlenül. Sok sikert nekem a mai estéhez is.  Napközben is „beszélget” már. Amikor csöndben van az azt jelenti, hogy valamire nagyon figyel, illetve vagy alul vagy felül valami „érkezik” ;-) Az egyik reggel még mind a hárman ágyban és Liam egy akkorát „böffentett”, olyan igazán emberesen férfiasat, hogy Stefan megkérdezte én voltam-e?! Köszi.

Az alváshoz visszatérve, alakulunk. Már sikerült azt elérni, hogy az egyik este csak háromszor evett. Fejlődőben van már valamilyen napirend is, de mire hozzászoknék, addigra megint másképpen dönt a fiatalember.  

Liam már hat hetes és a paraméterei: 6,1 kg és 63 cm és remélem, hogy a legboldogabb kisbaba a világon. Boldog Szülinapot!

Yo Brothers

I haven’t tell stories about Liam’s sleeping habits. With one word: Loud! My roomate at the hospital was always laughing, because he was "squeaking" a lot. From the first week, after midnight, he began to give a certain sound, which sounded like a Velociraptor. When I got used to the noise at night he switched and now it sounds like a goat. He also does it during the day. Yesterday for example, I could not sleep, because one side Liam was making his noise on the other side, Stefan was snoring because he had a cold. Good luck to me tonight as well. During the day he also „talks” more. If he is silent it means he is really concentrating on letting „something out” ;-) One morning the three of us were still in bed and Liam burped like a really human one and Stefan asked if it was me? Thanks.

We’re also developing some sleeping habits. He managed to eat „only” three times the other night.  He has been evolving some agenda, but when you get used it, the young man decides otherwise.

Liam is six weeks old now and he is: 6,1 kg and 63cm, and I hope that he is the happiest baby in the world. Happy Birthday!

The joy of small things

Az apró dolgok öröme

Liam már 5 hetes és szerintem napról napra jobban szeretem. Napról napra több türelmem van. Napról napra nyugodtabb vagyok. Napról napra egyre többet változik. Napról napra bebizonyosodik, hogy jó döntés volt most gyereket tervezni.

A héten szerdától szombat estéig kettesben voltunk Liammel, mert Stefan üzleti úton volt. Nem mondom, hogy nem izgultam „szét” magam az elején titkon. Persze Steffnek mondtam, hogy minden rendben lesz, nem kell izgulnia. Itt laknak a Nagyszülők is egy köpésnyire, nem vagyunk egyedül. Szerdán és csütörtökön Liam a szokásosnál nyűgösebb volt és napközben sokat volt ébren. Én is stresszeltem, szerintem azt érezte meg.

Hiába olvassa és hallja az ember mindenhonnan, hogy nyugodtnak kell maradni, a babáknak az a dolguk hogy sírjanak, stb. Ez a valóságban inkább úgy néz ki, hogy elkezd üvölteni a gyerek, benned pedig az első nyikkanástól kezdve feltámad az érzés: „Úristen, tennem kell valamit…”  Nekem ez négy és fél hétig tartott, hogy ne kapjak én is menten „pánikrohamot”, ha Liam furcsán elkezdett sírni, vagy nem lehetett a szokásos módszerekkel megnyugtatni. Rá kellett jöjjek, hogy kiegyensúlyozottnak kell maradnom ahhoz, hogy őt is le tudjam nyugtatni. Olyan egyszerűen hangzik, pedig nem az. Még rátett az is egy lapáttal, hogy az első hetekben rossz volt az idő, nem tudtunk kimozdulni. A szülés utáni két hétben nehezen mozogtam még, nem tudtam úgy jönni-menni, ahogyan szerettem volna. Itthon a négy fal között, az nem az én asztalom.

Snickers Cheescake 

 A héten olyan szép idő volt, minden nap mentünk sétálni és tegnap még arra is vetemedtem, hogy leüljek egy kávézóba és megegyek egy szelet sütemény és igyak egy üdítőt. Az apró dolgok öröme. Azért még bennem van a „félsz”, hogy elkezd nyilvános helyen ordítani és azt vajon hogyan reagálom le, mert itthon a bizonyos négy fal között már megy higgadtnak maradnom (van ennek előnye is, haha). Még nem is szoptattam kávézóban, vagy étteremben, de majd eljön annak is az ideje. München nagyon „Baba-Mama barát” város és a Védőnőm szerint itt nem fogok megjegyzéseket kapni. Már be is szereztem egy pár „szoptatós topot” és egy „szoptatós köpenyt”.  Természetesen majd beszámolok hogyan sikerült az első kávézós/éttermes túránk.  

Egy két fotó az első nagyobb családi összejövetelről.

Liam's Aunt Sarah & Cousin Moritz/ Liam Nagynénje Sarah & Unokatestvére Moritz

Uncle Anton/ Anton Nagybácsi

Cousin Paul/ Paul Unokatesó

Grandma/ Nagymama

Happiness comes from small things

Liam is 5 weeks old and I love him more from day to day. I think my love towards him grows equally.I have more patience and I am more relaxed. I get a proof every day, that it was the best decision having a kid now.

This week from Wednesday til Saturday we were alone with Liam because Stefan was on a business trip. I was secretly really excited when he left. Of course I told him that everything will be fine, no need to worry. The grandparents live around the corner, we were not alone. On Wednesday and Thursday Liam was more hectic than usual and has been awake a lot during the day. I was stressed as well, I think he felt it.

Even if you read and hear everywhere that one has to stay calm, babies are supposed to cry, etc.. In real life you’re freaking out and have the feeling of "Oh my God, I have to do something ..." I did it for four and a half weeks, having "panic attack" while he was crying . It took me that long to realize if I stay calm instead  of panicking it helps him a lot more. It sounds simple, but it is not. It also caused me difficulties in the first two weeks, that the weather was so bad, we could not go out. Ok, I was also not that fit I have to accept, but home alone between the four walls is also not my cup of tee. 

;-)

This week the weather was so nice, we went for a walk every day, and yesterday I also dared to sit in a cafe and eat a slice of cake and drink a soda. The joy of small things.I still have no experience of going to public places with him, what if he starts screaming, etc. I also haven’t even breastfed in a café or restaurant, but the time will come. Munich is "Baby-Mummy friendly" city and my midwife said, that I won’t get comments. I also got myself some „nursing top” and a nursing cape. I’ll report from our first Cafe/Restaurant trip with him.

Some photos of the first bigger family gathering.

Hi my name is Liam, nice to meet you

A csodálatos ismerkedési fázis.

Egy bejegyzés erejéig még szeretnék visszatérni a szülés/első napok témához annak ellenére, hogy Liam már több mint egy hónapos.

Szülés után még visszatoltak minket a vajúdó szobába, ahol már az első szoptatáspróbálkozások is megtörténtek. Szerencsére sikerrel és azóta is rendkívüli étvággyal törtetünk előre. 

Megérkezett. Végre 9 hónap várakozás, kíváncsiság, izgalom, aggodalom, néha félelem és kétely után ott fekszik melletted az a bizonyos valaki. Eddig csak azt tudtad róla, hogy fiú-e vagy lány, talán láttál róla 3D-s képet (szerintem úgy néznek ki azokon, mint egy Alien) érezted, ahogy rugdos és csuklik, a többi pedig a fantáziádra volt bízva.

A klinikán velem volt végig, itt nincs már külön „babaszoba”, ahova esténként átviszik őket. Persze volt egy közös pelenkázó helyiség és ott lehetett hagyni a nővéreknél őt ameddig te tusoltál, illetve éjfél után egyszer vinni kellett súlymérésre. Miután nem nagyon szeretett abban a kórházi kiságyban aludni, illetve elég sokszor evett, így az lett a vége, hogy velem aludt egy ágyban. Én persze le se hunytam a szemem a három nap alatt a kórházban, mert esténként arra figyeltem nehogy ráfeküdjek, vagy hasonlók. Annyira vártam, hogy hazamenjünk és otthon végre nyugalomban lehessek a kis családommal. Megváltás volt, amikor végre elhagytuk a kórház kapuját.

Furcsa volt az elején, hogy itt van velünk egy harmadik személy, aki marad is egy darabig (hahaha). J Az eddig csak gondolatban gyakorolt felelősség, pillanatok alatt beköltözött Liammel együtt. Hamar és jókedvűen megy az ismerkedés és az összeszokás. Az első héten még voltak „mélypontok”, nem tudtuk eldönteni, hogy most miért sír, miért nem akar aludni, miért eszik ennyit és ilyen sűrűn… stb.  Csak pár napig tartott ez a „pánikolós korszakunk” Stefannal. Nehéz megérteni az elején, hogy mekkora váltás ez a Babának kilenc hónap sötétség és meleg után egyáltalán az, hogy önállóan lélegzik és emészt, hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsem. Napról napra figyeled hogyan lesz egyre „emberibb” és már tudod melyik tüsszentés után fog elkezdeni sírni, illetve hogy mikor „csinál épp a nadrágba”. Jó érzés ismerni őt, biztonságot ad és önbizalmat. Stefan csak egy hétig tudott itthon lenni velünk, de azóta is  könnyedén vesszük az akadályokat kettesben is.

Jó Baba, csak akkor sír ha éhes, és amikor ébren van sokat mosolyog. Elszórakoztat napközben, rengeteget nevetek vele. Persze volt már hasfájós és puffadós napunk is, amikor nyűgösebb volt, de mindig sikerült hamar megnyugtatni. Ilyen picin is már olyan kis határozott személyiségük van, nem gondoltam volna. Annak ellenére, hogy már egy hónapos, még mindig azon veszem észre magam, hogy amikor alszik, egyszerűen csak nézem. Van egy olyan sejtésem, hogy ez még egy darabig így is marad. 

Alig várom, hogy bemutathassam nektek személyesen is.

Mama

Papa

I'd like to just quickly return to the beginning/ first days, despite the fact that Liam is over one month old.

He has arrived. The last 9 months of anticipation, curiosity, excitement, worry, doubt, fear, suddenly that certain someone is lying next to you. So far, I only knew it was a boy or a girl, I've seen his picture in 3D (I think those look like an Alien) I could feel him kicking and having hiccups, and the rest was up to my imagination.

After delivery, they pushed us back to the laboring room, where the first nursing attempts took place. Fortunately with success and since then he has an extraordinary appetite.

At the clinic he has been with me all along, there is no longer a separate "baby room" where they are transferred at nights. Of course, there was a shared changing room and you could leave him there while you were taking a shower. He didn’t like the hospital crib, so Liam ended up sleeping in the same bed with me. I didn’t sleep during the nights, because I was afraid of accidentally rolling him over. I was so looking forward to go home and be with my new family.

It was strange at the beginning, that there is a third party with us, who will stay for a while (ha ha ha). The responsibility what I was practicing in my head in the last months was also moved in immediately with Liam together. Everything went quickly and happily. The first week had  "low points", we could not decide why he was crying, why is he not sleeping, why does he eat so much and so often ... etc. This “panicking” phase lasted only for few days. Difficult to understand in the beginning, what a huge change it is for him after nine months of darkness and warm to breathe and digest alone, just to mention the basic things. Day after day, I’m watching how he becomes more and more "humane" and I know already after which movement he will start to cry and when he does the “big business”.  It feels good to know my son, it provides security and confidence. Stefan only has been able to stay home for a week with us, but we are doing fine since then.

Első fürdetés/ First bath

He is a good baby, only cries when he's hungry, and smiles a lot when he is awake. He is a good entertainer during the day; I laugh a lot with him. Of course he has ups and downs, but we/I always managed to calm him quickly. I had no idea they have such a big personality at this “age”. Even though it's been a month, I find myself still just watching him when he sleeps. I have a hunch that it will remain so for a while.

I cannot wait to be able to introduce him in person to all of you.  

Első hét/ First week