Nagypapa

Az elmúlt hét legnagyobb attrakciója volt, hogy Apukám eljött meglátogatni minket.

 A másik nagy attrakció pedig, hogy Liam egy nagyon nehéz csütörtöki nap óta sokkal nyugodtabb és türelmesebb és könnyebben megnyugtatja magát. Ez két hete történt, amikor is délután öt órakor elkezdett nagyon nyűgös lenni és csak sírt és sírt. Ahogy abbahagytam a fel-alá járkálást vele, egyből rákezdett megint. Ez így ment egészen este tízig és közben csak kétszer szenderedett el véletlenül 10 perce ( akkor gyorsan elmentem WC-re és ettem). Szerencsétlenségemre aznap Stefan üzleti úton volt és lekéste a repülőt vissza Münchenbe, tehát nyolc óra helyett, hajnali egykor ért haza. Liam a hangskálája tetején, én meg valahol a végső elkeseredés szélén persze elsírtam magam a telefonban...Stefan másnap itthon maradt velünk. Mondanom sem kell, hogy soha még olyan jól nem viselkedett mint aznap és azóta is hozza ezt a formáját. Valószínű egy növekedési fázison ment keresztül, mert akkor volt hat hetes és azt nagy "vízválasztónak" mondják.  

Annyira nagyfiú már. Sokkal többet van ébren, sokkal jobban reagál mindenre, lehet vele már "beszélgetni" és ő is csak mondja és mondja. Sírás helyett gőgicsél és próbálgatja a hangját. Vettem neki egy játszó trapézt és azt is nagyon élvezi. Olyan jó nézni, hogy így "elszórakoztatja" magát. Felfedezte a kezeit is, a legújabb az, hogy amikor hason fekszik nyalogatja az öklét és beszélget vele. Biztosan mikrofonnak nézi, de azért amikor már úgy fel van ázva a keze, mint aki két órát a kádban töltött, akkor azért odaadom neki a cumiját...Haha, csak vicc persze.

Továbbra is irgalmatlan iramban nő. Már az összes 56-s méretű ruháját ki kellett selejteznem és a 62-esek 70%-a is feszül rajta. Nehéz elhinni, hogy hét hete még a pocakomban volt. 

Visszatérve Apukám látogatására. Nagyon jól sikerült. Liam  rengetegett mosolygott rá és élvezte, hogy Nagypapi kényezteti. Még bébiszitterkedett is, amíg én kontrollon voltam a Nőgyógyásznál, ők lent sétáltak. Akkor történt meg az első nyilvános helyen szoptatás is. A belvárosban voltunk és persze nekem várni kellett az orvosnál, tovább tartott mint gondoltam és Liam megéhezett mire végeztem. Bevetettük magunkat egy Starbucks-ba, ahol persze egyetlen egy szabad hely volt, majdnem a pultnál. Jobban ment, mint gondoltam. Én is nyugodt voltam és Liam is szuperül viselkedett. Utána a következő napi nagy sétánkon Nagypapival egy parkban a padon etettem meg. Ez a feladat is kipipálva.