Hütte

 A mult heten megtörtent az elsö latogatasunk Liammel a Hüttebe. Ja igen, a Hütte. A sztori 2011 Karacsonyan kezdödött, amikor is hosszu keresgeles utan a barataink talaltak egy szuper Hüttet Ausztriaban. A csalad akikkel terveztek berelni hirtelen lemondta, ezert egyböl mi jöttünk a kepbe. Akkor mar Liam is tervben volt es döntenünk kellett kvazi, hogy elköltözünk-e egy nagyobb lakasba, vagy a Hütte. A vegeredmeny egyertelmü, bar neha igenyel egy kis szervezest a belvaros negyedik emelet (lift nelkül persze) :-)
                                                                                                     

Carla & Liam

2012 tavasz/ 2012 spring

Husveti kilatas/ 2013 Easter monday

2012 januar ota bereljük a baratainkkal, akiknek van egy negy eves kislanyuk. Nekem regi almom valt valora, hogy vegre "hegyi leanyzo" lehetek. Imadok itt. Valoszinü azert is, mert a csaladdal regen szinte csak Ausztriaban nyaraltunk/teleltünk/sieltünk, amit minden evben alig vartam. Hetvegente, ünnepnapokon es tulajdonkeppen amikor csak tudunk jövünk. Sok honapnyi kereses utan talaltak ra erre a gyöngyszemre, mert altalaban tarthatatlan feltetelek vannak a berleti szerzödesben, illetve irrealis aron adjak ki öket. Az is szempont volt, hogy legyen aram, hogy tudjunk innen is dolgozni. 

2013 Husvet Hochfügen

Egyszerüen mesebeli. A hazhoz nem lehet autoval felmenni csak gyalog, amit szinte minden vendeg serelmez rajtunk kivül mert nem gurulos börönd kompatibilis a haziko :-) Van aram, de a viz a közeli patakbol van bekötve es boiler melegiti. Sparheltel fütünk es azon keszül a reggeli tojastol kezdve minden etel is. TV nincs, de internet van. Szeretem ezt a szelsöseget, hogy reggel a hideg nappaliban en rakok fat a tüzre, de közben gyorsan megnezem az E-maileket. A "vitaesteken" is jol jön neha a Google ;-) Iden a fat is mi sajat kezüleg apritottuk telire es barmennyire is hihetetlen, de a föberlöket ugy hivjak, hogy Franz es Heidi. 

Egy problema van, hogy olyan kegyetlen Zillertal-i akcentussal beszelnek, hogy en csak 30-40%-ot ertek abbol amit mondanak. Ök egyebkent allattartasbol es földmüvelesböl elnek. Tavaly meglatogattuk Franzot az Alm-on, mert Pünkösdtöl egeszen Szeptember vegeig a hegyekben van a tehenekkel. Hogy miert? Mert ott fent 1500 meter fölött jobb a levegö, rengeteg gyogynöveny terem es a friss hegyi patak vizet isszak amitöl a tej sokkal finomabb. Szeptember vegen van az ugy nevezett "Almabtrieb", amikor egy nagy felvonulassal es a tehenek feldiszitesevel ünneplik a visszateresüket a völgybe. Sajnos mar nem sok csalad "öltözteti be" a teheneket, tavaly mindössze ket csalad vett  reszt a felvonulason kb. 30 tehennel. Azt is hozza kell tennem, hogy mi voltunk a legfiatalabbak Stefannal, de egyszer mindenkeppen meg szerettem volna nezni.

Vissza a Hüttehez. Utoljara 36 hetes terhesen voltam, mert itt azert nem ugy van, hogy megindul a szüles es hopp beugrunk a korhazba. A legközelebbi Klinika Innsbruckban van 60 km-re. Elsö szüles reven nem mertem megkozkaztatni, hogy esetleg itt szülessen meg Liam. Aztan persze meg az elsö hetek nehezsege miatt nem jöttünk, de vegre visszaallt a rend es mostantol nincs megallas :-) Liam is nagyon jol erzi magat en meg persze majd kiugrok a börömböl, hogy ilyen közel a termeszethez nevelhetem fel.( Sorry a hianyzo ekezetekert)

Last week has been our first visit with Liam to the Hut. Oh yes, the Hut. The story started in 2011 Christmas when a friend of ours after searching for ages, finally found the perfect Hut in Austria. They were planning to rent it with another couple, but they gave up in the last minute so they asked us. At that time Liam was in our plans already and we had to decide between the Hut, or a bigger apartment. Guess what the result was…J Of course one need to organize things well with a newborn and the flat on the 4th floor without an elevator, but worth it.

Since January 2012 we rent it with our friends and their four year old daughter. One of my old dreams came true to finally be a „mountain girl”. I just love it here, because we always had our family holidays in Austria when I was a kid. We try to come here as often as we can, on weekends, holidays, etc. After searching for many months they have found this „pearl”. It’s quite difficult to get a good one near to the boarder and without difficult contracts or unrealistic prices. One of the main conditions was to have electricity, so one can also work from here.

It’s beautiful here. You can’t reach the house with a car, because it’s in the middle of the field, which caused some problems for our guests. It is not „rolling luggage” compatible. As told we have electricity, water which comes from the brook right next to the hut (and we also have a boiler to make it warm). We heat with a stove and we also cook everything on it.  We don’t have telly there, but Wlan J So while I get some wood to warm up in the morning I can check my E-mails. Google is also useful for our „long conversation” nights. In this year we even cut and piled up the wood for the winter all alone. 

Unbelievable, but our landlady and landlord called Heidi and Franz. There is only one problem with them. They speak with a really strong accent (from the Ziller walley) and I can only understand like 30-40% what they say. They live from agriculture and they have 20-30 cows. We’ve visited Franz last year up in the mountains, because he lives there with the cows from Pentecost until the end of September. Why? Because of the air, herbals and the fresh spring water the milk taste much better. They celebrate with a parade at the end of September where the cows wear „tiaras” and march through the village. Not many families join anymore, last year were only 50 cows from two different families. The celebration itself was also nothing special and we were the youngest with Stefan, but I was too curious not checking it out.

 The last time I was 36th weeks pregnant when I was here. I didn’t want to risk, because the next Hospital is 60 km away in Innsbruck. Then because of the difficulties in the first weeks we couldn’t come, but from now on nothing can stop us J Liam enjoys it and I’m the happiest Mum that he can grow up here.