Hi my name is Liam, nice to meet you

A csodálatos ismerkedési fázis.

Egy bejegyzés erejéig még szeretnék visszatérni a szülés/első napok témához annak ellenére, hogy Liam már több mint egy hónapos.

Szülés után még visszatoltak minket a vajúdó szobába, ahol már az első szoptatáspróbálkozások is megtörténtek. Szerencsére sikerrel és azóta is rendkívüli étvággyal törtetünk előre. 

Megérkezett. Végre 9 hónap várakozás, kíváncsiság, izgalom, aggodalom, néha félelem és kétely után ott fekszik melletted az a bizonyos valaki. Eddig csak azt tudtad róla, hogy fiú-e vagy lány, talán láttál róla 3D-s képet (szerintem úgy néznek ki azokon, mint egy Alien) érezted, ahogy rugdos és csuklik, a többi pedig a fantáziádra volt bízva.

A klinikán velem volt végig, itt nincs már külön „babaszoba”, ahova esténként átviszik őket. Persze volt egy közös pelenkázó helyiség és ott lehetett hagyni a nővéreknél őt ameddig te tusoltál, illetve éjfél után egyszer vinni kellett súlymérésre. Miután nem nagyon szeretett abban a kórházi kiságyban aludni, illetve elég sokszor evett, így az lett a vége, hogy velem aludt egy ágyban. Én persze le se hunytam a szemem a három nap alatt a kórházban, mert esténként arra figyeltem nehogy ráfeküdjek, vagy hasonlók. Annyira vártam, hogy hazamenjünk és otthon végre nyugalomban lehessek a kis családommal. Megváltás volt, amikor végre elhagytuk a kórház kapuját.

Furcsa volt az elején, hogy itt van velünk egy harmadik személy, aki marad is egy darabig (hahaha). J Az eddig csak gondolatban gyakorolt felelősség, pillanatok alatt beköltözött Liammel együtt. Hamar és jókedvűen megy az ismerkedés és az összeszokás. Az első héten még voltak „mélypontok”, nem tudtuk eldönteni, hogy most miért sír, miért nem akar aludni, miért eszik ennyit és ilyen sűrűn… stb.  Csak pár napig tartott ez a „pánikolós korszakunk” Stefannal. Nehéz megérteni az elején, hogy mekkora váltás ez a Babának kilenc hónap sötétség és meleg után egyáltalán az, hogy önállóan lélegzik és emészt, hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsem. Napról napra figyeled hogyan lesz egyre „emberibb” és már tudod melyik tüsszentés után fog elkezdeni sírni, illetve hogy mikor „csinál épp a nadrágba”. Jó érzés ismerni őt, biztonságot ad és önbizalmat. Stefan csak egy hétig tudott itthon lenni velünk, de azóta is  könnyedén vesszük az akadályokat kettesben is.

Jó Baba, csak akkor sír ha éhes, és amikor ébren van sokat mosolyog. Elszórakoztat napközben, rengeteget nevetek vele. Persze volt már hasfájós és puffadós napunk is, amikor nyűgösebb volt, de mindig sikerült hamar megnyugtatni. Ilyen picin is már olyan kis határozott személyiségük van, nem gondoltam volna. Annak ellenére, hogy már egy hónapos, még mindig azon veszem észre magam, hogy amikor alszik, egyszerűen csak nézem. Van egy olyan sejtésem, hogy ez még egy darabig így is marad. 

Alig várom, hogy bemutathassam nektek személyesen is.

Mama

Papa

I'd like to just quickly return to the beginning/ first days, despite the fact that Liam is over one month old.

He has arrived. The last 9 months of anticipation, curiosity, excitement, worry, doubt, fear, suddenly that certain someone is lying next to you. So far, I only knew it was a boy or a girl, I've seen his picture in 3D (I think those look like an Alien) I could feel him kicking and having hiccups, and the rest was up to my imagination.

After delivery, they pushed us back to the laboring room, where the first nursing attempts took place. Fortunately with success and since then he has an extraordinary appetite.

At the clinic he has been with me all along, there is no longer a separate "baby room" where they are transferred at nights. Of course, there was a shared changing room and you could leave him there while you were taking a shower. He didn’t like the hospital crib, so Liam ended up sleeping in the same bed with me. I didn’t sleep during the nights, because I was afraid of accidentally rolling him over. I was so looking forward to go home and be with my new family.

It was strange at the beginning, that there is a third party with us, who will stay for a while (ha ha ha). The responsibility what I was practicing in my head in the last months was also moved in immediately with Liam together. Everything went quickly and happily. The first week had  "low points", we could not decide why he was crying, why is he not sleeping, why does he eat so much and so often ... etc. This “panicking” phase lasted only for few days. Difficult to understand in the beginning, what a huge change it is for him after nine months of darkness and warm to breathe and digest alone, just to mention the basic things. Day after day, I’m watching how he becomes more and more "humane" and I know already after which movement he will start to cry and when he does the “big business”.  It feels good to know my son, it provides security and confidence. Stefan only has been able to stay home for a week with us, but we are doing fine since then.

Első fürdetés/ First bath

He is a good baby, only cries when he's hungry, and smiles a lot when he is awake. He is a good entertainer during the day; I laugh a lot with him. Of course he has ups and downs, but we/I always managed to calm him quickly. I had no idea they have such a big personality at this “age”. Even though it's been a month, I find myself still just watching him when he sleeps. I have a hunch that it will remain so for a while.

I cannot wait to be able to introduce him in person to all of you.  

Első hét/ First week