Liam már négy hónapos és a világ leggyönyörűbb és legkönnyebben kezelhető gyereke. Mindig is írtam, hogy nincs vele gond, csak akkor sír, ha éhes. Nos, mielőtt három hónapos lett, sokat sírt. Nagyon nyűgös volt és alig lehetett kitalálni, hogy mi a baja, sokat volt kézben. Azt hiszem két hétig tartott, majd a magyarországi útunk előtt jött a változás. Már nagyfiú, aki csak figyel és tanulmányozza a dolgokat órá(k)ig.
Már elkezdtünk enni zöldségeket és gyümölcsöt.Szereti és nyitott nagyon az új ízekre. Kipróbáltuk már a répát, zöldséget (pfújj), tököt és almát. Tervezek, hogy főzök neki később, de most az elején ezért a pár kanálért nem állok be a konyhába, egyenlőre marad a Hipp babaétel ami teljesen bio, cukor és só, illetve mindenféle adalékanyag mentes. Persze még a kanállal barátkoznia kell, de már napról napra jobban megy neki. Már látom előre, hogy később "ki fogok akadni" az étkezési szokásain. Felkészültem, hogy az egész házat baba kaja borítja majd. Aki ismer az tudja, hogy kicsit olyan vagyok mint Mónika a Jóbarátok-ból.
Nagyon fog hiányozni a szoptatás. Annyira intim és csodálatos időszak ez, plusz Liam-et is mindig megnyugtatja. Olyan könnyű most minden. Amikor elmegyünk itthonról, csak berakok egy extra pelust, meg törlőkendőt a táskámba és már indulhatunk is. Pár hét múlva látom magam pánikban csomagolni és mindent ellenőrizni: Beraktam-e az üvegeket? Kanál van? Előke van? Cumisüveg? Van nálam cumi? Tudom, hogy hatalmas lépés lesz ez neki, de lehet, hogy engem még jobban meg fog viselni.
Nem tudom mikor lesz teljesen független ("evésileg"), hiszen nem iszik cumisüvegből. Nem biztos, hogy könnyű menet lesz, amit annyira nem is bánok. Jól vagyok. Nem hiányzik több idő amit szívesebben töltenék egyedül. Hétvégente és esténként mindig elmegyek futni amikor Stefan itthon van. Voltam már barátokkal vacsorázni és sörözni is. Hiányzik, ha nincs velem. Legszívesebben egy cetlit ragasztanék a homlokomra (amikor nem vagyunk együtt) amin a következő áll: " Nekem van a legszuperebb fiam a városban, akire borzasztóan büszke vagyok".
Egy hihetetlenül mosolygós és boldog kis emberke. A napunk mindig mosolygással és nevetéssel indul, majd egy kis kacagás követi és mielőtt leteszem aludni...várjunk, elfelejtettem...ja igen, a változatosság kedvéért nevet és mosolyog a nap végén. Pár napja amikor lefekvéshez készülődtünk Stefannal Liam felébredt. Felemelte lassan a kis fejét, majd a hatalmas táskás fáradt és csak éppen résnyire nyitott szemeivel megleste, hogy ágyban vagyunk-e már. A tekintetük összetalálkozott Stefannal és Liam csak úgy mosolygott, majd öt perccel később már mélyen aludt.
Here is a video of Liam what I took the other day before he went to bed:
Liam is four months old now and being such a wonderful and easy kid. I always wrote that he is easy going and only complains when he's hungry...well, before becoming three months old, he was crying a lot. He was very hectic and it was really hard to satisfy him. I think it lasted for two weeks and just before we left to Hungary he changed. He is a big boy now, who can just check things out for hour(s).
We also started two weeks ago eating solids. He likes it. We tried carrot, parsnip (bleee), pumpkin and apple. I'm planning to cook for him later, but for the time being we tried Hipp jars (organic). It's still a bit difficult to eat with the spoon, but he is getting better from day to day. I know I'm gonna freak out later when the whole house will be covered with baby food. It's a bit messy and I'm a bit like Monica from Friends ("It's not just Health Department clen, but Monica clean").
Anyway I will miss breastfeeding. It's such an intimate and wonderful feeling and it always calms him no matter what. It' so easy right now if we go somewhere. Since he doesn't take dummy it's basically an extra diaper and cleaning wipes in my bag, plus a burp cloth. In couple of weeks our preparation if we leave the house will look like: Do you have the jars packed? And spoon? And the bib? And bottles? Do I have a dummy with me? It is a big step for him and maybe even bigger for me...
I have no idea when he will be completely independent from me. He doesn't take the bottle, so combining breast and bottle won't be easy. Honestly, I'm fine. I'm not missing more quality time. I always go for a run on weekends, or evenings, when Stefan is home. I had a dinner and beer with friends the other day. I miss him when he is not around. I'm such a proud Mum, that sometimes I feel like putting a note on my forehead (if he is not with me)which says: "Hey, I have the coolest son in town and couldn't be any prouder".
He is such a sunny person. Our day starts with smiling and giggling and followed with more giggling and before I put him to bed, ohh wait I forgot...Ohh yes, we finish our day with smile and giggle time. Two days ago, when we went to bed with Stefan, Liam woke up. Started to check out our bed with his tiny really tired eyes and at some point he cought an eye contact with my husband and even though waking up in the middle of the night, being a sleepy head, he just smiled...and five minutes later fell asleep again.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen